A képen:
Földtiltó Boldogasszony vagy Szülő Boldogasszony
Fotó: Gedai Csaba fotóművész
Alkotó: Józsa Judit kerámiaszobrász


Magyarázat: Szeplőtelen fogantatás – december 8.
Boldogasszony a magyar ősvallásban a teremtés és a lét misztériumának hordozója. A Szeplőtelen Fogantatás latinul Immaculata Conceptio, a Tihanyi-kódexben Asszonyunk Máriának foganata. Zalai, főleg göcseji nevén Földtiltó Boldogasszony, illetőleg Eketiltó Boldogasszony, máshol Szülő Boldogasszony napja a legnagyobb Mária-ünnepeink egyike. Máriát, kiválasztottságánál fogva, nem terhelte az eredeti bűn, mint minden más anya szülöttjét. E napon tehát Szent Anna fogantatását ünnepeljük, aki bűntelenül fogant és adott életet Máriának, aki szeplőtelenül foganva adhatott életet a világ világosságának, Jézus Krisztusnak.
Ez az ünnep a magyar nép körében különösen fontos volt. A Debreczeni-kódexből idézek: „használ a mai innephön való ajtatosság a temérdök asszonyi állatoknak, mert az ő méhökben való magzat megőriztetik”. E jámbor hiedelmet Teleki József szavai is megerősítik: „adatik a Boldogasszony tiszta fogantatását tisztelő asszonyoknak a szülésben boldogulás”.
A Szülő Boldogasszony a termékenység, a várandósság, a szülés pártfogója, az anyaság és a csecsemők védelmezője is. Ezért a szülő nő a Szülő Boldogasszony oltalmába ajánlotta magát és magzatát, az ő segítségét és közbenjárását kérte a könnyű szülés érdekében. Anonymus Zolta születéséről írja, hogy eleink régi élő szokás szerint, két ízben tartják a gyermek születő ünnepét. A csökkben (születés), amikor is az édesanya a népi hagyomány szerint Boldogasszony elfüggönyözött ágyát fekszi. Továbbá az avatást követő evés-ivásban, melyet bába vagy Boldogasszony poharának neveztek és azt felmutatva, szertartásos formában „eláldották”. Ez a hagyomány a magyar nép körében részben, itt-ott ma is él.
A kompozíció középpontjába a keresztény ikonográfiának megfelelően eleusza Máriát mintáztam. Ebben az istenanyaság ábrázolásban a megtestesülés emberi oldalát, az Anya és Gyermeke kapcsolatát hangsúlyozom ki: a karján ülő gyermek arcával anyja arcához simul. Mária attribútumát, a tizenkét csillaggal áttört glóriáját viseli fátyla felett, miközben a kígyót eltaposva, lábával földgolyóra lép. Lábain a ruharedők stilizált szívalakba hajlanak. Mögötte, a hátlap középpontjában, édesanyját látjuk glóriával, imára emelt kézzel. Szent Anna szívformában kialakított és kivágott köpönyege szeretettel öleli körül leányát, Máriát és a kis Jézuskát. A hátlap áttört virágmotívumai szimbólumértékkel bírnak, hiszen egy gyönyörű régi magyar népi imádság ihlette a keresztény ikonográfiában metterciának (Szent Anna harmadmagával) nevezett szoborkompozíciómat. Ez a vers csodálatos metaforába őrizte meg a Szülő Boldogasszonyt:
„Ég szülte Földet,
Föld szülte fát,
Fa szülte ágát,
Ága szülte bimbaját,
Bimbaja szülte virágját,
Virágja szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Máriát,
Mária szülte Krisztus Urunkat,
a világ megváltóját.”